Távirat

Távirat

Lábam kopik, utam nem fogy
Lehet más ösvényén járok?
Tintám halványul, kevésbé fog
Talán nincs már mit írnom?

Nyelvem szárad, szavaimat
Súlyként húzza a mélybe.
Szemem olvassa soraidat,
Oly gyönyörű, oly fényes.

Orrom szagolja az aurád,
Mi másnak talán illat,
De nekem érzéki aromád
Füstölgő színes távirat.

Az eszem kattog, háborog,
Mert nincs más gondolat bent,
Csak hogy újra átkarolj,
S a bőröm paplanként takarjon be.

2020.07.07.

“Távirat” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!