Kerti pad (Szőnyi István festményéhez)

Kerti pad
Szőnyi István festményéhez

Okkermagányban üldögél a nyár,
fénylő arccal heverész a nap.
Míg fák alatt alszik az árnyék,
szomorúan ásít a kerti pad.

Rostjaiban rejtett, édes percek,
félszeg csókok íze, riadt vágy.
Régmúltba veszett boldog árnyak,
az eltévedt idő haza talál.

“Kerti pad (Szőnyi István festményéhez)” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Lajos,
    köszönöm, izgalmas feladat volt, azóta is foglalkoztat, hogy hasonlóba vágjak.
    A képeid, melyeket szavakkal festesz,szépek, és nagyon szuggesztívek!

    Köszönöm a figyelmedet!
    🌺

  2. Kedves Katalin!

    Engem is motiválnak a festmények, volt egy közös blogunk egy barátommal, aki festett, és akinek a festményeit én versben is megfogalmaztam. Egyébként is hajlamos vagyok képszerűsíteni a verseimet.

    Szép ez a vers, nagyon tetszik!🌹

    Lajos

  3. Kedves Kitti, Marika és Rita,

    köszönöm a kedves megjegyzéseket, és hogy olvastátok.
    (f)

  4. Érdeklődéssel olvastam versed, hiszen én is írtam Szőnyi István: Kerti pad festményéhez. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen fogalmazzuk meg érzéseinket ugyanarról a képről. Ha érdekel, a feltöltött verseim között megtalálod!
    Gratulálok!
    Szeretettel: Marika

Szólj hozzá!