Homo Personatus

Homo Personatus

Maszkkal takard el a szádat,
Így már semmi nem is fájhat.
Körül táncol csak a bánat,
Szép cukormáz politika.

Tükör elé készítsd maszkod,
Szemed jobb ha leragasztod.
Távol tartsad hű rokonod,
Ha félsz,nem érhet intrika.

Légy tudatos minta polgár,
Halált éneklő gyászbogár.
Hazug most a fehér oltár,
Fertőtlenítő kritika.

“Homo Personatus” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Ha konkrétumként tekintjük a vers sorait, akkor lehet félrevezető – pusztán azért, mert a maszk (többeknek és szerencsére) a járvány elleni lelkiismeretes védekezés hívószava.
    Persze a vers (mint minden az irodalmi mű) több a szavak konkrétumánál, és a maszk így lényegülhet át álarccá… (f)

  2. Politika, intrika, kritika…. Én sem politizálok, nem értek hozzá. Néha nem is kell, csupán éleslátás. Ez ebben a versben, megvan… Szeretettel gratulálok: Éva

  3. Kedves Nikoletta! Versedet értelmeztem, a sorok
    között is gondolatiságában tetszéssel
    olvastam.
    Mária(f)(f)(f)

  4. Amikor leülnek mellém állig lehúzott maszkban…
    És igen. Sajnos ilyen a többség. A látszat a fontos,ott a maszk.Szótfogad.Probléma megoldva.Az,hogy úgy nem véd,az már nem számít. De ott van rajta!
    Ezt kívántam átvezetni más dolgokra.
    Nem politizálok sosem!
    Elnézést,ha félreérthető.
    Tessék boncolgatni

    🙂

  5. Kedves Rita!A politika szó versemben nem a konkrét politika jelentését hordozza. Mélyebb tartalma van a versnek.A maszkos ember,mint olyan egy jelkép csak. Egy olyan nemzedék jelképe,akik mindent elfednek vagy így,vagy úgy-és ezt találják megoldásnak.

  6. Jó kis vers, bár a politikának nem sok köze van hozzá. Egy világjárvány idején légyen bal vagy jobboldali a kormány, a vírus nem válogat. A liberális fővárosban éppúgy kell maszkot hordani, mint a jobboldaliakban. Ez van, egyszer véget ér, mint minden.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!