Lelkem vallomása
Keserűszájú vadgalambként turbékoljátok szét
szikla keménységű, szégyenfordító, irigységeteket.
Pletykafészek ágyatokba alusszátok el
a reményt nyújtó jövőt.
Gyermekeitek szátokból cigányellenséget,
gúnyt hallanak egymás iránt.
Hol ti tudjátok a legjobban, az ellenség ott vigyorog
szoborba öntve magatokban.
Ott kel, ott nyugszik, hatalmaskodva ott úszik véretekben.
Nincs arra szükség, hogy titeket bántsanak.
Megteszitek azt mások helyett magatokkal.
Jaj, cigányok! Magyar cigányságotok negyven éve
elvette hitetek, elvette azt, amire minden nemzet büszke.
Sok görnyedt nap, a más földjén tesz titeket egyenlővé?
Két világ közt eveztek. Cigányságotok már csak homlokotokra van írva,
magyarságotok olyan, mint a délibáb.
Szeretettel: Rita:]