A szellem útja

Összes megtekintés: 52 

A szellem útja

Alig várja az éjszakát,
a lámpaoltásnak örül,
hajdan volt lakóhelyén, 
ismerősként néz körül. 

Végig suhan a házon,
pincén és padláson,
nincs akadály előtte,
földi alakját már letette. 
Hűvös fuvallattal simítja
személyes tárgyait,
oly hirtelen, váratlanul
hagyta őket itt. 
Asztalon, halkan
koccan a pohár,
éjszakai álmából,
felriad a bogár. 
Hosszan elidőz
alvó párja mellett,
szeretné ölelni,
de már nem lehet. 
Szellem kezével
simogatja haját,
szellem csókjával
csókolja homlokát. 

Örömmel maradna,
de pirkad az ég alja, 
Holnap majd újra jön,
hogy útját, újra járja.

“A szellem útja” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Szólj hozzá!