Az éj udvarán
Az éj udvarán, csillagok között,
csordul a holdfény háztetők fölött,
röppenő sugár ring le a falon,
elterül csendben, vár hallgatagon.
Szellő sem mozdul, alszik az árnyék,
elmúlt időknek emléke átég,
szívemben táncol, pörög a fényben,
kerget egy álmot, mozdulva ébren.
Sírok a holdnak ezüst könnyeket,
ígér majd nyugvást: éjjelt, könnyedet,
s lesz még számomra békés az álom,
elfut a kétség a holdsugáron.
Nagyon szép ez a vers. (f)
Kedves Rita!
Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.
Baráti üdvözlettel: János
Szép, tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita:]