Mert

Összes megtekintés: 63 

Mert

Nem kívántál, mert
eljött az ősz, mert
a nappal nélkülem
rövid volt talán
érzem, szíved megfagyott,
beteges lett csókod,
mint hulló levél a fán

nem volt igaz a csókod,
mert
elmúlt a nyár
mert úgy gondoltad,
lelkemmel én is
sántítok.
szíved megfagyott
mert az ősz megölte
a napot,
mert, mi nekem örök emlék,
neked nem az talán
mert lombok alá veled
mostmár nem futhatok
mert szavam is, azt hiszed,
csak sántítani tudott
mert…mert talán
sosem szerettél igazán
74nov.9.

“Mert” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Melinda!Mindig is forradalmár voltam,a magam módján,
    de,ahonnan jöttem,amit megszereztem,az egyedül a spontán
    kifejezése a gondolataimnak!Sajnos,nem a filológiát tanultam,
    hanem reál-szakon végeztem a Kolozsvári Műszaki Egyetemet
    De mindig író ember akartam lenni,mégse lettem,ám megtanultam a MÉRCÉT hova kell tenni,a sok kicsi örömöt pedig
    be kell osztani!

  2. Gugi!

    Versed címe és a kíváncsiságom hozott ide. Érdekes, hogy verseid megelőzik a korukat. 46 éve írtad ezt a szabad versed, amilyent szerintem akkoriban kevesen írtak. Nekem tetszenek a nem kötött formában írt versek, mert szabadon jöhetnek a gondolatok, nem kell a szótagszámra és a rímekre ügyelni. A tartalom szerelmi csalódásról szól, de ez szerencsére csak átmeneti volt ahogy hozzászólásodban írtad. Gratula ismét! 🙂 Melinda

  3. Kedves Gusztáv
    ha az akkor úgy volt, és ő nem szeretett(?) akkor jobb ha elmúlt az életedből az ősszel együtt.
    Gyönyörű a vers egyébként, se ritmus, se ríme nem sántikál… Egyetlen nagy sóhajtás, egy szomorú gondolat a lezárásról.
    Jó tudni, hogy aztán boldogság is jött az életedbe. (f)

Szólj hozzá!