MÁSODIK VERS HOLLÓNAK

MÁSODIK VERS HOLLÓNAK

Vad madár nem való kalitkába, elfogni képtelenség.
Elszállhat ö messzi tályra, hisz övé csak a végtelenség.

Ha volna, szárnyam szárnyra kelnék,
Szállnék veled, elröpülnék.

Szállnék, hol csak madár járhat.
Eltűnne a végső bánat.

Bús a magány itt hagynám én is.
De szárnyak híján nehéz mégis.

Kanári a dalos madár.
Kalitkában ülve megvár.

De hangját dalra nem fakasztja,
Kinek szívét magány fogva tartja.

“MÁSODIK VERS HOLLÓNAK” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "hangját dalra nem fakasztja,
    Kinek szívét magány fogva tartja."

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!