Szösszeneteimből

Szösszeneteimből

Én a szívemmel látlak, mert áthaladtál rajta,
de a pillanat felért egy örökkévalósággal.

Apró kis dallamok lüktetnek bennem, minden szó szívem titka.
Beteljesülés a vágyam, mire mindig is vártam.

A láng már parázzsá hamvad, kialszik a tűz.
Fényed is kihűl, elhamvad itt belül.
Másként lobban a láng, másként világít már.
Dermedten, fázósan jár a fénysugár.

“Szösszeneteimből” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Éva !
    A lélek lángja soha nem alszik ki
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

  2. "Másként lobban a láng, másként világít már.
    Dermedten, fázósan jár a fénysugár."

    Szomorú, szép gondolatok.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Pepa! Vannak, születnek ilyen kis írások, látom Te is szereted. Éva

  4. Évike! Köszönöm, hogy olvastál és kedves szavaid. Éva(f)

  5. Kedves Tibi! A láng csak hamvad, a tűz viszont kialszik egy idő után.Köszönöm kedves látogatásod. Éva

  6. Köszönöm Tibor kedves költői szavaid. Szeretettel Éva

  7. Kedves Éva! Szívből gratulálok szép versedhez! Szeretettel: Éva

  8. Kedves Éva!

    Szösszeneteid közt ott vagy Te, saját magad, soraid közül lelked gyöngyszemei gurulnak ki. Gratulálok szívből alkotásodhoz!

    Üdvözlettel: Tibor

  9. Drága Éva! Szép versed szeretettel olvastam.
    Szomorkásan szépek a befejező sorok.
    Ölelésem.
    Mária(l)(f)

  10. Úgy látom, egyre többen "szösszenünk". És milyen jól csináljuk! 😉
    (Bocsi, hogy Rajtad kívül öndicsértem is…) Tetszik az írásod. (f)
    Pepa

Szólj hozzá!