Teknő sors

Összes megtekintés: 125 

Teknő sors

Elhagyott homokbányában,
kidobva, árván porosodik, 
egykor szebb napokat látott
kenyérdagasztós fateknő.

Siratja a boldog éveket,
mikor ölében ringatva
vigyázta növekedését,
a bedagasztott tésztának.

Míg tisztára mosogatva,
száradt diófa árnyékában,
telítődött a frissen sült
kenyér, finom illatával.

Repedezett testének, már
nem ad árnyat lombkorona,
hangyáknak lett országútja.
alvó gyíkok ringatója.

“Teknő sors” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Guszti, sajnos egyre kevesebben tartják meg ezeket a régi dolgokat. Nálunk egyik testvérem őrzi jó Anyánk teknőit, kenyér bevető-kiszedő lapátját. Köszönöm hozzászólásodat versemhez. :)Kata

  2. Kedves Kata! megragadott a teknő sorsa,én áthoztam az apám által faragott teknőt ,amiben anyám négy kenyeret dagasztott,kéthetente
    azóta is használjuk ,igaz,négy sonka sózásához,de dísznek is csodás!
    Sajnos,a mai világ mindent eldob,az értéket ha valaki még őrzi,az
    rossz ember nem lehet,de aki ír róla,az sem!

  3. Köszönöm kedves Babu. Nemrég egy kirándulás alkalmával láttam meg a kidobott teknőt. Megsajnáltam, ennél jobb sora van annak a teknőnek, amelyikbe virágot ültettek. Ilyent is láttam. Szeretettel(l)Kata

  4. Kedves Katinka !
    Gratulálok versedhez szeretettel!
    Ime egy régi teknőnek is akad szerep egy versben.
    Szép emléket állítottál egy kidobott valamikor nagyon hasznos tárgynak!
    Olellek…Babu(l)

  5. Drága Kata! Úgy érzem a teknő sors mögött emberi sors
    is rejtőzik. Szép versednél szeretettel időztem.
    Ölellek sokszor innen a messzeségből.
    Mária(l)(f)(l)

Szólj hozzá!