Téli tájakon
Magányosan állok a hidegben
Lassan kételkedve a hitemben.
Nézem a lassan hulló hópihéket
Döcögve költöm a versigéket.
Behavazott csendes tájakon,
Összedőlt falú várakon,
Fagyosan megdermedt ágakon
Rácsodálkozom a fagyott fűszálakon.
Tekintetem siklik végig
A fagyba dermedt jégvirágig
Minden megáll aludni egy darabot,
Hogy várja a tavaszi pirkadatot.
Havas, csúszós utakon
A meleget kutatom
De csak fagy köszönt
És önt fagyos csóközönt.
T. Tamás Ferenc, 2018.dec.
Egy szépen megírt téli csendélet.
Gratulálok hozzá.(f)
"Minden megáll aludni egy darabot,
Hogy várja a tavaszi pirkadatot."
Szép gondolatok.
Szeretettel: Rita:]
Az emberi lélek vívódását és a hideg téli táj nagyszerűen adja vissza!
Szép vers,gratulálok, Zsuzsa! :]