Fényjáték
Fejem fölött ezüst fények égnek,
az ösvényen lomhán mendegélnek
az álmokat kergető csillagok,
melyekkel újra összeolvadok.
Kéz a kézben, tovább együtt megyünk,
utunk végén majd megpihenhetünk,
messze távol a hajnal integet,
az ébredés talán még szép lehet…
Jöhet még újra reménnyel álom,
szivárvány csüng le a fénynyalábon,
simít a napfény viharra csendet,
elmúlás után ébred a kezdet.
Kedves Magdi!
Köszönöm az elismerő hozzászólást!
Baráti üdvözlettel: János
Kedves János!
" Jöhet még újra reményel álom"
Szeretettel gratulálok, meghatóan szép versedhez,
Magdi