Kóceráj

Összes megtekintés: 67 

Kóceráj

Udvari kamránkat,
kócerájnak hívjuk,
remek rejtekhelye,
sok régi kacatnak.

Békésen hever
egymás mellett:
törött kapanyél
a rozsdás sarlóval,
fül nélküli kosár
a metszőollóval,
kinőtt görkorcsolya
a szeneskannával,
ősrégi viharkabát
a szelelő rostával.
Kötelek, drótok,
méretes pókok,
s kitudja mennyi
mindent rejt a kamra…

Mert kidobálni
semmit sem szabad,
még jó lesz valamire
ez a sok kacat.
Így tartották eleink,
de lassan a lomizóké
lesz, az összes “kincs”.

“Kóceráj” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Kata!

    Versed megmosolyogtatott, most vagyunk egy nagy felújítás végén, gyülik a bajom a rági " kincsekkel" kipakolásnál selejteztem, de most a visszaköltözésnél kiderül, hogy nem eléggé, mert egy csorbult váza, kopott ruha, mindhez valami hozzáköt, nehez megválni tőlük, de néha meg kell tenni.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi.

  2. Szia Rózsám!

    Örülök, hogy tetszéssel olvastad versemet. Nehéz megválni régi dolgainktól, de néha muszáj, ha már helyszűkében vagyunk. Ölellek szeretettel(l)Kata

  3. Drága Kata!
    Nagy takarításnál összegyülik egy csomó szemét, mielőtt kidobnák, még átnézem kell -e valami belőle. Azt veszem észre, hogy felét vissza pakolom. Jó kis vers imádtam olvasni.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  4. Olvasva kedves írásodat ,elgondolkoztam ,hogy mennyire kötődünk a régi elhasznált kacatokhoz.Nehezen válunk meg tőlük,pedig biztos soha nem fogjuk használni,de mint emléktárgyat -szívesen nézünk a "kacatokra".
    Drága Katinka,sok szeretettel gratulálok kedves írásodhoz!(l)

  5. Valóban nagy igazság! Magam életemben háromszor költözködtem (utoljára tavaly), de mindig volt olyan, ami "jó lesz valamire " alapon jött velem. Tavaly mindent kidobtam. Azóta sem hiányzik.Jó versikét írtál!

Szólj hozzá!