Rózsalelkű ember

Rózsalelkű ember

Nem véletlen védi magát tüskével a rózsa,
hogy ne lehessen neki senki bántalmazója.
De az ember nem növeszthet tüskét magára,
ehelyett eltemeti lelkét jó mélyre magába.

Áldott jó emberek, kiknek a szívük vérzik,
mert nincs semmi, mi a csalódástól megvédi.
Fájdalmas sebeket halmoz egymásra a testén,
üvöltene, de inkább némán tűri vesztét.

Pedig olyan gyönyörű, mikor megnyílik egy lélek,
mint mikor szirmot bont egy rózsa harmatos napfényben.
Sok ember mégis ahelyett, hogy csodálná e percet,
leszakítja, s ezzel megöli a lelket.

“Rózsalelkű ember” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "Pedig olyan gyönyörű, mikor megnyílik egy lélek,
    mint mikor szirmot bont egy rózsa harmatos napfényben."
    Szép gondolatok!
    Üdv: Marika

Szólj hozzá!