Elnövés

Elnövés

mióta kapkodok kis tömeg pihéket
lárvaszerű pózomban, mióta tengek
veszek fel, ejtek el könnyű víz – izéket
mióta van, hogy nem kereslek

idősávot osztok még kisebb részekre
pazarlón, lásd, jól megy sorom
szert tettél színes lájk – szívekre
megmutatod, hogy szép a fénykorod

de vég nélkül álmodsz, az masszíroz
egyre vékonyabbá, vetélsz reményeket
csikorogsz, tűzkín emlék zsíroz
lehetséges, hogy ezt is élvezed

volt egy nem átverhető, most mi
maradt üszöknek szánva, két gyilok között
nincs erőm áldani vagy szidni
majd csak elnövöm ami ennyire eltörött

Szólj hozzá!