SZERELEM A HALÁLLAL

SZERELEM A HALÁLLAL

Mint lágy simítás a szélben karját körém fonja.
Mi a neved? Kérdem s ő bátran e szavakat szólja.

Inda vagyok, halott kóró a szélben.
Tépáz a fagy hideg puszta télen.

Tüzes szíved dobbanását kioltom egy csókkal.
Lágy ajkad átfonom üres ékes szóval.

Kijátszottál halál vereségem elismerem.
De szó nincs, rá mi kifejezné, bánatom mely ül most szívemen.

Mi van köztünk? Szerelem, szenvedély?
Élj, szenvedj, de soha ne is remélj!

Elenged, a csók elenged az élet.
Halott vagyok immár s lelkem tiéd lett.

Szerelem a halálig tart, de te ki a halált szeretted fájdalmad mindörökké tartson!

“SZERELEM A HALÁLLAL” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Lehet, rosszul értelmezem, de lehet ez egy nagyon szeretett valaki utáni fájdalom kifejezése is akár…,tetszett a vers, Zsuzsa! :]

  2. Kedves Lori!
    Versed félelmetesen szép.
    Gratulálok Rózsa(l)(f)

  3. A vers jó, a szerelem tárgya … rossz választás. (mármint a halál.)

Szólj hozzá!