VERS AZ ÖRÖK KÖRFORGÁSRÓL

VERS AZ ÖRÖK KÖRFORGÁSRÓL

Mint méhecske röppen virágról virágra,
Úgy szállok én is bandáról bandára.

Jók, amik jók és szépek a szépek.
Nem marad más, mint képek és emlékek.

Felel a szó és elszáll az ének.
Röppen a tavasz, halnak a méhek.

Meghalok én is búcsúm szól hozzátok,
Emlékeim kérlek vissza ne hozzátok!

Örökké mi tart ezt én is még kutatom,
Az utamat mindig csak egyedül folytatom.

Szállnak, az évek elszáll az élet.
Kegyelmes magány várlak már téged.

Szeretnék mondani valamit néked.
Utolsó erőmmel küzdök meg véled.

“VERS AZ ÖRÖK KÖRFORGÁSRÓL” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Érdeklődéssel, tetszéssel és szeretettel olvastam.

    Rita(f)

Szólj hozzá!