Kőszikla

Összes megtekintés: 47 

Kőszikla

Egyszer épült egy csodás vár s nem tudta még senki sem
miből áll majd, félszegen?
Vagy esetleg verőfényben, úszva, futva délcegen, diadalban,
ékesen jut majd fel a réteken.
Körbe veszi gyermekdallam, csengő kacaj édesen, tárt karocska,
apró élet öleli majd végtelen.
Élet sűrű kavalkádja sodorja tán féktelen, de az időt így is állja
hisz megszilárdult rendesen.
Magassága egyre csak nő, lába szilárdan megvetett, terelgeti, igazgatja
kőbe vési életed.
Elmúlóban áll a tájon, reszket a bérc csendesen, várja ő a néma hívást,
felkészül hát félszegen.
Tudta jól, hogy nem is vitás, nem állhat itt végtelen, mégis fáj az elbúcsúzás
elengedni képtelen.
Morzsolódó kis kövecskék pattognak a peremen, víz míg mossa, szél elfújja,
eső veri szüntelen.
Már csak pár fal áll a gáton, kitart e még, meglehet,
de ez már csak üres várrom, minden egyéb elveszett.
Hogyha földel eggyé lesz is, akkor is már csatát nyert, hisz amíg a víz őt mossa,
kövecskéi gyöngyszemek.

Szólj hozzá!