A hegytetőn
Piros és barna háztetők ragyognak,
Tisztára mosott ablakok csillognak.
A látvány, mely fogadott, oly megkapó!
Nincsen erre jobb szó, nincs erre más szó.
Ülünk a sziklák tetején elhűlve.
Felettünk Antonovok szállnak hosszan.
– Volt nyolc, lett belőle három, többi roncs…
(mesél repülőszerelő barátom) –
De ez a három nagyon stabil ám!
Leszáll sivatagban, jeges tájakon,
Orosz gép, pontosan fejlesztett típus.
Egy kis zöld pók mászik fel a kezemen.
Csöndben nézem gyors futását, nem félek.
Más itt kinn, a szabad természetben…
Takarómra dőlök, alszom egy picit.
Köszönöm, kedves Rita és Magdi. (f)(f)
Kedves Pilla!
Sok szeretettel gratulálok szépen megírt hangulatos versedhez.
Magdi
Idilli, kedves versikéd érdeklődéssel és tetszéssel olvastam. Bizony jó ilyenkor a szabadban lenni, ott tartózkodni.
Szeretettel: Rita(f)