Egy levél

Összes megtekintés: 54 

Egy levél

Szavaid életet lehelnek fáradt gondolataimba
Hirtelen elevennek érzem az elmém
Amint értelmük végigáramlik a fejemben
Útközben átölelnek minden sejtet
Vérrel pezsdítik fel a kiszáradt ereket
A szívem sosem dobban többet
Mint amikor te írsz nekem levelet
A szemem sokáig fáradozik
Mire az információt továbbítani képes
Pupillám erőlködve kitágul
Mélykék íziszem eltűnni látszik
A tüdőm sosem szívott ennyi levegőt magába
Két kis mellem zaklatva emelkedik le-fel
Ritmustalanul, összezavarodottan mozogva
A szám kiszáradva reped el
Ahogy kinyílik a nevedet olvasva
Jókor érkezik a segítő szélfuvallat
Elfújva a szívemben játszó lángokat
Csak hogy újra pirosan ébredjenek
Mikor szavak tódulnak az agyamba
Amikből válogatva válaszolhatnék neked
De újból lefagyaszt a melegség
Ha arra gondolok, hogy te ezt olvasni fogod
Lángok közt égve s mozdulatlan nevetve
Miután ugyanígy vártál egész éjszaka
A csillagokból próbálva kiolvasni a választ
A szavakat melyek kedvességből s vágyból állnak
S ugyanezzel telnek meg az olvasó szemek
Válaszoddal alszom el halk imám után
Melyhez te vezettél vissza szereteteddel
Szerencsésnek s jónak érzem magam tőled
Segítettél elérnem a felhők alját
De figyelmeztettél, hogy mindig lássam a földet
Még ha a szívem a kékséggel is egyesülve inkább
Megmentettél saját gondolataimtól
Kedves szavakat ültettél a számba
Tőled erednek, tudnod kell, te tettél széppé
Örökké hálás leszek neked, mi más is lehetnék
Hisz haragudni nem lennék rád képes
Még akkor sem ha soha többet
Nem akarnál írni nekem.

“Egy levél” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Óriási,szívből fakadó vallomás,kedves Emma! Úgy írtad le,ahogy jönnek spontán a szavak az ember elméjében,Csodás,ne törődj költői szabályokkal,úgy jöjjön a vers,a mondandó,ahogy a szív diktál!Googie

Szólj hozzá!