Szavak nélkül…

Szavak nélkül…

Szavak nélkül üzensz nekem, barátnak,
ismerősnek, idegennek, világnak,
minden képeden elegáns vagy most is,
büszkeséged, tartásod ma sem hamis.

Elfutnak az évek, utol nem éred,
arcod teltebb, fáradt, a múltad kéred,
nincs erre reményed, tűrőd sorsodat,
már nem oldja meg senki a gondodat.

A családban vagy, téged ünnepelnek,
karodban virágok, nincs jó kedved,
melletted minden fényes és oly csodás,
szemeidből hiányzik a ragyogás.

A képek most főleg téged mutatnak,
a tekinteted a múltat kutatja,
ahol elvesztetted a boldogságod,
keserű, de őt soha nem találod.

Így járunk, akik társra támaszkodunk,
hol egymásnak kiegészítői vagyunk,
ha elveszítjük őt, akár fél lábunkat,
csak bicegve keressük álmainkat.