Arra kérlek…
Néha, néked is lehet rossz a kedved,
Amikor szürke fátyol kerül szemedre,
Nem vigadsz rajtunk, tapsol tenyered,
Villám nem cikázik, s kelt félelmet,
Dörgéseidet medvék barlangjába rejted,
Te\’ nap bőséggel áldottad földet könnyel,
Kókadt fejű virágok örömtáncot lejtett,
Szomjas fiókák csőre cseppjeid nyelte,
Fenn a magasban nyegle sas kört ívelt,
Holnap is lesz Nap, remélem, örülhet,
Hagyod, hogy szeresse fázó szívünket,
Annyi a bánat, betegség, irigység ereje,
Létünk rövid, bukdácsolunk, óvj, vezess,
Jó tettükhöz, akaratunkhoz légy kezes,
Nézz le ránk, nyújtsd felénk segítő kezed,
Csak erre kérlek alkotónk, szerető Istenem.
Csúcsos lakodban egy hétig be jó lenne,
Nyáron hűsölve, csodálni a természetet,
Kerengőben sétálni, beszélni szerzetessel,
Okos szavakkal cellában nyugovóra térnem,
Irattárban böngészni, olvasni régi leveleket,
Színe vált, repedt bőrkötéses könyveket
Lapozni, amit a volt századok megőriztek,
Okosabbá válni pislákoló gyertyafényben.
2020.08.05.
"Nézz le ránk, nyújtsd felénk segítő kezed,
Csak erre kérlek alkotónk, szerető Istenem."
Nagyon szép, meghitt fohász.
Szeretettel: Rita:]