Bizonytalanság
Nehéz a szív, nyomasztja valami,
mintha kősziklák nehezednének rá,
mit miért teszünk, ki tudja megmondani,
hogy végre jöjjön a megnyugvás…
Sokszor fohászaim szállnak az égig,
melyek minden atomja istenhez kiált,
segíts meg engem, repíts magasba,
ne éljem meg a sorsszimfóniát.
Melyben lüktetve zakatol minden,
mintha hatalmas gejzír törne át,
majd hullámsírba aláhull mindez,
és a lusta szél sanzont muzsikál.
Keserves idők mélabús dala,
hogy folytassam így tovább,
meghittség után sóvárog a szív,
Istenem, add ezt meg végre hát!
Kedves Zsuzsa! Igen,keserves idők,versed teli pesszimizmussal,de
ezt is meg kell írni!Gratulálok!Gugi
Köszi szépen, hogy olvastatok,szeretettel Zsuzsa! :]
Szép vers Zsuzsi! Szeretettel: Éva
"Keserves idők mélabús dala,"
Szépen megírtad.
Szeretettel: Rita(f)