TE NEM TUDOD…!

TE NEM TUDOD…!

Te, kinek élete
nyitott könyv
nem tudod
mert neked
fekete sorok alatt is
fehérek a lapok;
Te nem tudod
miféle másik sors
mi könyvbe íratott
hétpecsétes titok
mi görcsbe törve
úgy szorong
hogy meg ne lásd;
Te nem tudod
milyen ha
rád törnek azok
kiket szolgálnod
szent kötelesség
rontva romboló
éjjeli rémalakok
hogy párnád alá
álmod éles-hegyes
kést lopott
és azt szorongatod
ha felriadsz a
rettenetből újabb
rettenetre;
Te nem tudod
hogy a gennyt izzadó
borgőzős ösztönök
miféle álomtolvajok
hogy bújsz az
éjsötétbe
szívdobogva
koporsós szemfödélbe;
Te nem tudod
hogy nem megtartók
azok
de löknek
örvények
fölébe hol
a lélek is csak
tántorog
s ha hátrahőköl
iszonyodva
taszítanak rajta
egy nagyot;
Te nem tudod
mifajta tilalomfa
kényszerít akkor
a csöndbe
hogy múlttól jövőig
szorul a torok
némaságában
üvöltő sikolyok
undorba fojtott
mondatok;
Te nem tudod
hogy az álarcos
bohócarcon
hamisak a
mosolyok
nevető fogsorok
vicsorában csikorog
az iszamós
iszapos homok
meddőn folyik
csorog
hogy elfullasszon
minden szólamot;
Te nem tudod
hogy minden
hang egy hányadék
mi okádékba zárva
nem zokog
megdermed
nem mozog
halott;
Te nem tudod
miféle árnyak
zárnak körbe
börtönökbe
hol börtön őre
a torzó
múlt-titok;
Te nem tudod
milyen ha
érintetlen tiszták
mégis
mocsokfoltosok
hogy azt a pár lapot
miként rótták
át és tépték
örök zsigeriszonnyá
szennybe mártott
horogkarmú irónok;
Te nem tudod
miért nem lehet tárva
hogy örök
hét pecséttel zárva
és ha a végítélet
harsonája
felzokog
a könyv akkor is
hallgatni fog
hogy ne támadjanak fel
szörnyű démonok;
hogy mik azok
hogy mily gazok
Te nem tudod
Te nem tudod;
Te soha
meg nem tudhatod!

(Beküldő: Plesovszki Hajnalka / pepa24)

“TE NEM TUDOD…!” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Hajni!
    A döbbenettől kissé felgyorsult a szívritmusom, mert ez a sikoly pont azt juttatta eszembe, amikor a szeretett és féltett, ártatlan kismacskámat elkapta a szomszéd kutya és kettéharapta a gerincét. Na az is egy ilyen sikoly volt, egy óriási, hosszú sikoly, a végén a felkiáltójel, maga az élet vége. Eleve a sorok szerkezete is épp oly vékony, mint a segélytelen és kétségbeesett sikoltás. És most nálad is itt az élet egy élet vége és mint minden vég után, egy új kezdet lehetősége nyílik, de hát persze nem tudom. Azt azonban, ami a versedben van tartalom, hát annak nagy részét tudom és nem, nagyon nem akarom tudni már. Gyönyörű ez a vers egyébként és nem a tartalma teszi azzá, hanem a hangulata, amit kivált az olvasóban. Azt a katarzist, amit az alkotó fájdalma, és gyötrelme kivajúdott egy lapra és művészi alkotássá vált a kínja. Mert a lélekhalál, amit itt megfogalmaztál, a félelmekkel, a kihasználtsággal, a zsarolással, a gyalázattal és a többi mocsokkal együtt benned a felháborodás kétségbeesését, az olvasóban a katarzis gyönyörét adja. Ez után csak újjászületve lehetséges továbbélni annak, akire nem érvényes a mondat: te nem tudod.
    A legáltalánosabb gyalázatot emelem ki, amit mindenki ért.
    “Te nem tudod
    milyen ha
    érintetlen tiszták
    mégis
    mocsokfoltosok”
    Szeretettel gratulálok Hajni!

  2. Jaj, Hajni, hogy lehet ilyen nehéz verset leírni?
    Az erős kifejező jelzők, szavak valahol megtapasztaltattak, mielőtt megfogalmaztad őket…
    Vagy a borzalmak is átûtemezhetők?
    A rövid, csattanó sorok meg jobban felerősítik a vers drámaiságát.
    Nagyot, erőset alkottál.
    Szeretettel, féltve olvastalak,
    Gitta

  3. Versed számtalanszor elolvastam,csak a szívfájdalom nagyobb,
    mint az értelmezhető ,bennső lelki hadakozás!ÜDV .GUGI

  4. Köszönöm, Babukám
    egyszer régen tényleg kért… de megoldottam és túljutottam rajta.

  5. Kedves Hajnalka!
    Komoly gondolatok vezérelik végig, megdöbbentő soraidat.
    Persze nem tudhatjuk,mint ahogy Te sem tudhatod a mások által átélt víg, vagy szomorú sorsokat.
    Mindenkinek adatik valami ebből és abból is.
    Ez nagyon szomorú mert valahogy átcseng a sorokon,az igék igazi borzalma! Írhatnám,hogy kihallszik az utálat ,a gyűlölet
    a félelem, minden szó segítséget kér!
    Gratulálok szeretettel…Babu(l)(l)

  6. Kedves Rita
    mint mindig, most is megláttad a lényeget, értő olvasással, remek ösztönnel fordulsz egy mű felé. Köszönöm ezt, és köszönöm a látogatásodat. (f)

  7. Kedves Hajni!

    Nagyon komoly a versed. Valóban annak jó, aki mindazt nem tudja, mert személyesen meg nem tapasztalta azt a sok szörnyűséget, amiről írsz. Mocsok a világ, jobb nem belemerűlni, mert beszennyeződik tőle az ember.

    Szeretettel: Rita(f)

  8. Drága Hajnalka!Megható versed oly sokatmondó,nemcsak intelemmel teli,de lelki átéléssel,és érzelemmel!
    A sorok bűvöletében,még sokszor elolvasom!Köszi ,Gugi

Szólj hozzá!