Szabadon

Szabadon

Megnyílik a föld, mélyül a mélység;
szélesedő szakadék szélén állok,
visszatartanának lidérces álnok
ábrándok – meghátrálnom őrültség.

Égre nézve, két karom kitárom,
alattam a mélyben, örvény kevereg,
köröttem maga az élet kesereg,
megtört álmok közt bánat, unalom.

Behunyom szemem, a katlan peremén,
nem félek, nincs oly erő, mi megtörjön,
kőkeménynek születtem, mint a beton;

lelkem lebeghet vígan, önfeledten,
szabadon szárnyalhatok, akár a sas,
olyan magabiztosan – gondtalanul.

2020. augusztus 4.

/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /