Nem értem

Nem értem

lehajtom fejem, részvétet nem lelek,
vegyül félelem, szeretet,
elmentél vérem vére,
búcsút sem vettél,
gyermeked rám testáltad,
aki bennem nem talál téged
értékelted a mindenkori
lágy simulékonyságot,
szememre hánytad
keménységem, konok hallgatásom,
nem értetted miért,
ahogy én sem értem,
a lányoddal,
unokáim, még távolabbi úton…
neveltem mindegyiket
mint a kisfecskéket finom falatokkal
feltöltöttem a testet,lelket,
csókjaik elillannak a levegőben,
pár perc nálam nekik órák,
nem érek rá,
tanulni kell,
sietek,
nem érzem
törekvésem gyümölcsének ízét,
csak tudnám, miért vagyok tehetetlen,
ketyeg a láthatatlan fali óra.
mosollyal vásárolják
meg a jóindulatom,
meg kell értenem
eltávolodó és közeledő lépteik,
gondolatuk,
tudom: nem indítottam fényes
útra,
a megvetett kőszikla
helyet cserélt a gyenge nővel,
szívemmel gondolkodtam,
az ébredés késő, de
követni tudom az összekuszált fonalat.
Várom a gyors vonatot, boldogan,
sugárzó tekintetek fogják a kezem.
Nem értem miért
állok, integetek, rendületlenül, felszállok…
a vonatból látom, a peronon senki .