Két vágy

Két vágy

Két vágy sétál az éji utcán,

Vörössen izzanak s

Gözölnek verejték felhőt,

Hogy létük lehetőségként kínálják.

Kutatva fürkésznek minden

Szembejövő szempárt,

Hátha fedett titkot feltár

A röntgen tekintet.

Nem kell ízesítés,sem finom fűszer,

A nyers hús tébolya ihleti azt

A néhány szót,mi már nem dalol

Sem holdról sem rózsáról,

Nem kérik holt költők tanácsát,

Hogy a kulcsot megtalálják.

Két vágy ha egymásra találnak,

Ringó táncot már nem járnak,

Palotának álcázott kapualjba

Hátrálnak s szó nem fér a szájba,

Ütemtelen tobzodássá válik,

Mit isten szonátának írt.

Két vágy reggel arra ébred,

A fényben semmivé lett,

Míg Belzebub újra megébred.