Erdő sirató

Erdő sirató

Óh! Te szépség hová lettél,
Erdő, erdő már eltűntél,
Pár hónapja még itt álltál,
Hűs lomboddal árnyat adtál.

Fáid az ég felé törtek,
Ágaid közt lakók éltek,
Kis madarak csicseregtek,
Szelíd őzek legelésztek.

Az avarban gombák nőttek,
Kirándulók sokat szedtek.
Kisvirágok mindig nyíltak,
Illatozva kukucskáltak.

Cserfák, bükk fák, öreg tölgyek,
Mindannyian elmentetek,
Nem tudtátok megmondani,
Ti még szeretnétek élni!

Mindannyian kidőltetek,
Egy sem áll már közületek.
Nem maradt más csak a tuskó,
Ami lassan elkorhadó.

Nagykanizsa 1980

“Erdő sirató” bejegyzéshez 22 hozzászólás

  1. Kedves Feri!

    Sok szeretettel köszönöm figyelmedet és kedves gratulációdat,
    Magdi

  2. Magdi kedves, köszönöm, hogy a mély-értelmű soraidat olvashattam!
    Poétaöleléssel: gratulálok!
    Üdv/Feri

Szólj hozzá!