NÉLKÜLED (Egy jóbarát halálára)

NÉLKÜLED (Egy jóbarát halálára)

Elszürkül a fény a házak fölött,
kiürül a tér, hol pezsgett az élet,
elhal a madárdal a lombok között,
felsír a magára hagyott lélek.

Hullámok se sodródnak a vízen,
az elárvult tenger végtelenjén,
már nem jár hajó rajta, hiszen
nincs, ki vezesse a lét peremén.

A hiány áldás nélküli harangszó,
homályos jövőbe vetett rémület,
lezuhant fekete felleg, haragvó,
színt vesztett világom nélküled.

Az elvesztett barát békét is hozhat,
csendes emlékek könnyszárított útján,
az elhagyott jelen vadvirágot bonthat,
mely tán felderít hervadt évek múltán.

2020. augusztus 3.

“NÉLKÜLED (Egy jóbarát halálára)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Andrá!

    Szeretettel gratulálok, szépen szerkesztett magemlékező versedhez. Nehéz elbúcsúzni egy jó baráttól.
    Magdi

  2. "színt vesztett világom nélküled."

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!