RITKA VERS

RITKA VERS

Ritka, ritka szürke holló,
Nincsen hozzá más, hasonló.

Ó madárka mért igézel?
Fel nem fogom én ép ésszel.

Épeszem már oda veszett.
Csatában nem nyerhetett.

Ritka, ritka szürke holló,
Bús magányban tébolygó.

Egyedül kel szárnyra mindig szüntelen
S bár szűnne lángja parázsból, mint Phoenix tovaröppen.

Fel, fel tűnő szárcsapással szívem porát felkavarja
S tova röppen porfelhőben, hisz nincs, ki marasztalja.

“RITKA VERS” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. "Fel, fel tűnő szárcsapással szívem porát felkavarja
    S tova röppen porfelhőben, hisz nincs, ki marasztalja."

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Ez a holló, portól szürke holló, ez az emlék-madár visszatér és elröppen. Kit tudja hogyan lenne jobb? A versnél ezt nem kell kérdezni: jó hogy van, mert megszületett ez a mű.

Szólj hozzá!