Csillagom

Csillagom…

Azt a csillagot szeretném, mely a legtávolabb ragyog,
Azt akarom, de nem érem el, mert nagyon messze vagyok.

Nyúlnék felé, de távolodik, mintha látná lépteim,
Izzó teste tovasiklik az égitestek fényein.

Néha mikor megpillantom, követem a szememmel,
Egyre fényesebben ragyog, érinteném kezemmel.

De csak jobban távolodik, szikrát szór a fénye,
Vele együtt ontja fényét szívemnek reménye.

Ma este sem nekem ragyogsz, eltakar egy felhő,
Néha – néha előbukkansz, ha arra húz egy szellő.

Kívánságom nálam marad, de halld, mit lelkem neszel,
Nyújtom kezem, s elérlek majd ha hullócsillag leszel…

“Csillagom” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!