Kis patak

Kis patak

Kis patak vizét halld, hogyan csörgedezik
Kövek között tova, hozzáédesedik.
Keresve az utat, csobban jobbra, balra
Mint a pacsirta csacsog, úgy fakad dalra.

Hozzá simul minden parton élő fához
Bátran fut előre, illő a látványhoz.
Mintha kergetnék őt, idő sodrásában
Egyre bővül életvize, forrásában.

Élteti a természetet, lételemként
Egy boldog gyermeki mosoly tükörképén.
Titkot rejt, átformál, sekély vízfenekén
Ha felbőszül köveket sodor örvényként.

Partodon ülve nyugszanak az emlékek
Köszönve friss, hűsítő vized enyhének.
Gondolat fonál messze elkalandozó
Bámulva hab fodrot, nyugalmat hordozó.

Kis patak majd egyszer a folyóba ömlik
Folyónak vize a tengerbe torkollik.
Ilyen kis patak voltam egykoron én is,
Nagyra duzzadok cseppként, mint földgolyóbis.

“Kis patak” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Jó kis eszmefuttatásodat nagy figyelemmel olvastam és bizony, tetszik is!
    Poétaöleléssel: csak gratulálni tudok!
    Üdv/Feri

  2. Cseppekből áll össze a tenger.

    Szeretettel olvastam a kis patakod.

    Rita(f)

Szólj hozzá!