Nagy kaland…

Összes megtekintés: 79 

Nagy kaland…

Vidáman ébredt,
nagy kaland várja,
gomba szedésre
hívta a szomszédja.
Hajnalok hajnalán,
gyalog indulnak,
unalom űzőnek,
pálinkát kortyolnak.
Messze az erdő
üres lett a flaska,
pihenni térnek
útszéli bokorba.
Álomba kábulva,
hangosan horkolnak,
kíváncsian nézi őket,
a tűző nyári Nap.
Delet harangoznak
mire felébrednek,
azon tanakodnak,
hogy merre menjenek.
Haza nem térhetnek
üres kosarakkal,
erdőben bóklásznak,
pókok hálójában.
Elbújtak a gombák
egyet sem találnak,
finom illatát érzik,
ciklámen virágnak.
Leszedni nem merik
tudják, védett fajta,
nagyokat sóhajtva
elindulnak haza.
Korgó gyomorral
lassan ballagnak,
otthon várja őket,
asszonyuk haragja.

“Nagy kaland…” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Fölséges a történeted, élmény volt olvasnom. És csak úgy sugárzik belőle a realitás…
    Poétaöleléssel, szeretettel: gratulálok!
    Üdv/Feri

  2. Drága Kata! Ahol laktunk, sosem volt közeli gombalelő-hely,
    nem is ismerem a gombákat. Gondolatban mégis szedtem
    gombát, versbe írtam, hasonlít kicsit a tiédhez.
    Szeretetem jelét hagyom Nálad, versednél.
    Mari(l)(f)

  3. Tetszéssel olvastam kedves versedet! Gyermekkoromat idézte fel, amikor gyakran jártunk az erdőbe gombát szedni. Kedvencem volt a tinóru gomba. A természet lágy ölén szívesen kirándultunk. Mi azért mindig találtunk gombát, amikor ezzel a céllal indultunk útnak.
    Gratulálok soraidhoz! Szeretettel: Marika:]

  4. Pedig most z idén igazán sok gomba termett, de sajnos magától nem kerül a kosárba. Kinek-kinek mi a fontosabb. Humoros összeállítás, szórakoztató. Gratulálok szeretettel. Éva

Szólj hozzá!