VÁLTOZÁSOK
Változik a pillanat, az óra,
a napok, az évek, az évszakok,
az, ami te vagy, s ami én vagyok,
a jó a rosszra, a rossz a jóra.
Változik az izom, a bőr, a csont,
a lélegzés, a pulzus ritmusa,
a születés és a haláltusa,
a kéz, ha épít, és ha visszabont.
Változik fán a levél, a virág,
az ég színe és a fűszál hossza,
a remény is, hogy veled megossza
az éppen érted változó világ.
Megszülettem; még járni sem tudtam,
de már rohanni szerettem volna;
egy életet préseltem egy szóba,
számtalanszor újrakezdtem utam.
Változtam én is, és jobb embernek
hiszem magam, mint amilyen vagyok.
A pirinyóból szeretnék nagyot,
de csak cseppje vagyok e tengernek.
Mindennek csak akkor van értelme,
ha benne a ma holnapra talál.
A változás olyan mint a halál:
csak akkor tudod meg, hogy mit jelent,
ha múlttá változtatta a jelent.
Ezt súgta meg nekem az ép elme.
Köszönöm az elismerést. A változás az, ami állandó – ahogy mondani szokás.
Tetszéssel olvastam ezt a bölcs verset, így igaz, ahogy írod, minden sorával csak egyet tudok érteni.
Szeretettel: Rita(f)
Nagyszerű vers, kedves Attila!