Valaha volt szerelem
Volt egy lány, arca már alig rémlik,
A szeme az idő ködén át kéklik.
Létezése elkísért tavasztól télig,
Arca emlékeim tömegéből kifénylik,
Hamiskás mosolya néha még felrémlik,
Angyali türelme elkísért a felnőttségig.
Vérvörös ajka álmaimban előjön,
Oly\’ csábos hangját hallom a mezőkön,
Lágy léptét érzem a dombtetőkön,
Táncát követni nem tépelődöm.
Szőke haja lágyan szállt a szélben,
Zengő kacagása kísért napfényben.
El nem csókolt csókunk hiányzik délben,
Rosszalló nézése belém égett oly\’ mélyen,
Elbocsájtó üzenete hallatszik minden éjben,
Lelkem hiába keres vígaszt vaksi fényben,
Elhagyott akkor ő, a csillagfényben,
Magamra maradtam seregnyi kétségben.
Valaha volt szerelem!
T. Tamás Ferenc, 2020.jan.
Tetszett ez a szép visszaemlékezés.
Szép vers. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita:]