Nyári táj

Összes megtekintés: 46 

Nyári táj

Illatos virágok színes réten,
fehér felhők lebegnek
azúrkék égen.
Gazdagon szórja sugarát a Nap,
vakító fényt, égető meleget ad.
Hervasztja a virágokat,
aszalja a gyümölcsöket.
Kiszáradt föld szomjas, megreped,
esőért sóhajt, eleped.
Vidám gyerekek lepkét kergetnek,
papírsárkányt eregetnek.
Zümmögő méhek mézet gyűjtenek,
madarak fészkükben pihennek.
Verítékszagú levegő,
vízparti homok égető.
Langyos hullámok mossák a partokat,
hangos fürdőzők pancsolnak.
Szeszélyes, idővel múlik a nyár,
lassan ősz felé ballag már.
Rövidül a nap, halványul a fénye,
még alkalmas üdülésre.

“Nyári táj” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Tibor!

    köszönöm figyelmedet, a dicséretet.
    Nagyon kevés már az időm, befejezem a versírást itt és másutt is.
    Betegségeim egyre jobban elhatalmasodnak, nem érdekel semmi.

    kívánok neked még sok alkotóévet és szépséget, emlékeket.

    szeretettel.

    Sarolta:@

  2. Kedves Rita!

    Köszönöm az üzenetet. A nyár szép, de nem a kedvenc évszakom,a szeszélyeit nehezen viselem.
    Szeretettel kívánok neked minden jót

    Sarolta:P

  3. "Szeszélyes, idővel múlik a nyár,
    lassan ősz felé ballag már.
    Rövidül a nap, halványul a fénye,
    még alkalmas üdülésre."

    Szeretettel és tetszéssel olvastam a versed.

    Rita(f)

Szólj hozzá!