Összes megtekintés: 46
Nyári táj
Illatos virágok színes réten,
fehér felhők lebegnek
azúrkék égen.
Gazdagon szórja sugarát a Nap,
vakító fényt, égető meleget ad.
Hervasztja a virágokat,
aszalja a gyümölcsöket.
Kiszáradt föld szomjas, megreped,
esőért sóhajt, eleped.
Vidám gyerekek lepkét kergetnek,
papírsárkányt eregetnek.
Zümmögő méhek mézet gyűjtenek,
madarak fészkükben pihennek.
Verítékszagú levegő,
vízparti homok égető.
Langyos hullámok mossák a partokat,
hangos fürdőzők pancsolnak.
Szeszélyes, idővel múlik a nyár,
lassan ősz felé ballag már.
Rövidül a nap, halványul a fénye,
még alkalmas üdülésre.
Kedves Tibor!
köszönöm figyelmedet, a dicséretet.
Nagyon kevés már az időm, befejezem a versírást itt és másutt is.
Betegségeim egyre jobban elhatalmasodnak, nem érdekel semmi.
kívánok neked még sok alkotóévet és szépséget, emlékeket.
szeretettel.
Sarolta:@
Kedves Rita!
Köszönöm az üzenetet. A nyár szép, de nem a kedvenc évszakom,a szeszélyeit nehezen viselem.
Szeretettel kívánok neked minden jót
Sarolta:P
"Szeszélyes, idővel múlik a nyár,
lassan ősz felé ballag már.
Rövidül a nap, halványul a fénye,
még alkalmas üdülésre."
Szeretettel és tetszéssel olvastam a versed.
Rita(f)
kedves Sarolta !
Szép ideális versedhez szeretettel gratulálok
Tibor