Sorsom
Kihasználtak és még fognak,
Mert a szívem sajnos túl nagy,
Ezért sokszor pórul jártam,
De megannyiszor én felálltam.
Szívemet nem törhetik ketté,
A lelki világom is elég békés,
Van elég barátom már ígyis,
Nem kell nekem aki simlis.
Ilyen vagyok hát fogadj el,
Ne csak játszadozz a betűkkel,
Ha nem tetszik akkor menj,
Lesz más aki majd megment.
Péter!
Ügyes kis eszmefuttatásod tetszett. 🙂
Az elfogadás nemes erény, csak keveseknek adatik meg.
Üdv.: Melinda(f)
"Van elég barátom már ígyis,
Nem kell nekem aki simlis."
Szeretettel: Rita:]