Anyám arca
Anyám vállát lehúzza teherként a sok-sok év,
egyre görnyedtebb lesz, meghajol a világ előtt,
anyám félve nézi azt, hogy merre van a styxi rév,
-szép homlokába lassan az idő is belenőtt.
Anyám kezein nap motoz, eléri két szemét,
kihajol az ablakon, reszketve utánam int,
ujjai vakon érintik meg Hádész peremét,
-és az elfogyó éveire már nem legyint.
Anyám olyan most, mint egy kicsike kis madár,
vékonyodó arca törékeny, védtelen virág,
apró fejét félrehajtva, csak csendesen vár,
ezüst haját fürdeti fény: ráhajló mirtuszág.
"Anyám olyan most, mint egy kicsike kis madár,
vékonyodó arca törékeny, védtelen virág,"
Szeretettel: Rita(f)