Nyári este jambuszokban

Összes megtekintés: 83 

Nyári este jambuszokban

Elüldögélek itt a nyári estben.
Egy pók ereszkedik le ablakomra.
Sötétedik, s a csend előkotorja
a régi árnyakat. Levél se rezzen.

Az éj beburkol. Átkarolja vállam
helyetted is. Talán szerelmem óvja.
Helyettem is szavakba szedve szólna.
Mi egyre hallgatunk, magányra szántan.

“Nyári este jambuszokban” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Kata! A magány nagy úr, míg le nem tudjuk győzni!
    Szép állóképed átélem,de ne hagyd ,hogy a pók beszőjje ablakod!
    Nyisd ki! és írj még ilyen őszinte verset!

  2. Nagyon szép vers. Sajnos, hogy a magány nagyon sok ember szívét mardossa. Ezért jók ezek a közösségi oldalak, mert itt is találhatunk lelki társakat..Szeretettel Zsuzsa. :]

Szólj hozzá!