Köd

Köd

Úgy eltűnök, mint a
köd…
Álljunk meg, emberek,
senki nem vagyok?
kinek lépte nem hagyott
nyomot?
beszélni nem akarok,
újjászülettem, de hangomra
zaj csapott,
ki várt is reám,
otthagyott csapot-papot
hazug szavakból tör fel
az ébredés
köddé válni nem
akarok!
majd jön a napsütés!

miért mázoljátok festékkel
kékre az eget,
ha a ti egetek
férgektől csepeg,
átkozott, hazug szavakkal
vár a föld roma…
de nem fog újraépülni
soha?
74.jún.28.

“Köd” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Gugi!
    Örülök, hogy nem váltál köddé. Az ég és a Föld is állandóan újra épül szerencsére. A romokat olykor eltakarja a köd, de a szép szó újra és újra kivirágzik rajta. Mint ahogy most is. Köszönöm neked ezt az élményt!
    Szeretettel: Melinda(f)

Szólj hozzá!