Köd
Úgy eltűnök, mint a
köd…
Álljunk meg, emberek,
senki nem vagyok?
kinek lépte nem hagyott
nyomot?
beszélni nem akarok,
újjászülettem, de hangomra
zaj csapott,
ki várt is reám,
otthagyott csapot-papot
hazug szavakból tör fel
az ébredés
köddé válni nem
akarok!
majd jön a napsütés!
miért mázoljátok festékkel
kékre az eget,
ha a ti egetek
férgektől csepeg,
átkozott, hazug szavakkal
vár a föld roma…
de nem fog újraépülni
soha?
74.jún.28.
Erika,kedves!Örvendek,hogy olvastál!Majd küldök újabbakat is !
Szeretettel:Gugi
Szép és megérintő vers imádtam.
Melinda!Örvendek, hogy olvastál! Nem váltam köddé,de a napsugár
is csak halovány!Szeretettel:Gugi
Gugi!
Örülök, hogy nem váltál köddé. Az ég és a Föld is állandóan újra épül szerencsére. A romokat olykor eltakarja a köd, de a szép szó újra és újra kivirágzik rajta. Mint ahogy most is. Köszönöm neked ezt az élményt!
Szeretettel: Melinda(f)
Köszi,Kedves Rita!
"köddé válni nem
akarok!
majd jön a napsütés!"
Helyes!
Szeretettel: Rita:]