Szinesztézia

Szinesztézia
( Feladat: AABB rímelésű, 11 szótagú szinesztéziát tartalmazó versike írása, kötetlen témakörben.)

Nem nyomaszt engem a szürke magány sem,
a sors sápadt melódiát súg nekem,
karjaiba vesz egy csöndes éjjelen,
s annyit mondok: élj boldogan kedvesem!/Éva

Selymes hangját már elvitte a bús szél,
az többé nem, csupán emlékemben él.
Boldog, szép idők oly messzire mentek,
hiába keresem, vissza nem jönnek./Rita

Harsány színekben pompázik még a nyár,
hamarosan véget ér e kavalkád.
Hisz borúsan, mélán közeleg az ősz,
ködös reggeleken lassan ránk köszönt./Zsuzsa

Elszállt az élet, selymes szavak szárnyán,
Kopog a magány, ház sötét ablakán.
Gyertyafény libben, kialszik hirtelen
Csak Hold világít, a sűrű sötétben./ Magdolna

Anyámnak édes hangja itt van velem.
Mindennap rám borul, mint könnyű selyem.
Tudom, Ő fentről figyeli léptemet
Körbefonja szívemet és lelkemet. /Marika

Ordító hideg vánszorog a télben,
jégcsapot ragaszt a ház ereszére.
Beűzi a duruzsoló melegbe
kit kinn talál, pihenj meg dolgos ember!/Éva

Ne szólj embertársadhoz durva hangon,
Kedves szavak szülessenek az ajkon!
Meggondolatlan szavakkal ölni tudsz,
Menekülnél is, de már hiába futsz! /Marika

Harsány színekkel festettem érzésem,
Piros ajkammal ajkadat keresem.
Vörösen nyugvó Nap holnap visszatér,
Hű szerelmed is talán végre visszaér! /Marika

Hideg szemében szikrázott a harag,
melyben a sötét gyűlölet lángra kap,
ha a szemével ölni tudott volna,
az életem már esélyről sem szólna./Rita

Lágy szava mindig olyan megnyugtató,
nincs benne vádló, nincs benne izgató.
Mint simít könnyű, puha pehelypaplan,
olyan kellemes és soh\’se nyugtalan./Rita

Ezüstös hangján fülembe suttogott
tudtam, hogy csupán játssza a bolondot
mikor tagadja a szúrós szavakat
mellyel illetett a csillagok alatt./Éva

Míg olvasom a verset, én úgy érzem
az izzó hangok is lelkemhez érnek
a sor, mely témája hazaszeretet
lángoló gyöngyei a költészetnek./Éva

Hideg reccsenés hallatszik az égen,
majd villámok özöne üt a légben,
vörös fellegek rohannak előre,
mi csak várhatjuk, hogy mi lesz belőle./Zsuzsa

Tüzes dallamok törik meg a csendet,
fájó szívem csakis Te érted reszket.
Merre járhatsz most, de szeretném látni,
szerelem hevében csak egymásra várni. /Zsuzsa

Borús hangon szólt reám édesanyám,
mert rövidre vágattam hosszú szoknyám.
Restelltem magam, bocsánatát kértem,
majd azt állítottam, hogy csak elmértem./Zsuzsa

Kísérjenek égető pillantások,
keserű szavamból értsenek mások
mégsem mondhatok mást, nem védhetlek meg
nagy a Te hibád örök, és végtelen./Éva

“Szinesztézia” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!