ELVESZETT

Összes megtekintés: 24 

ELVESZETT

Mára eltűnt, mindenhol kerestem,
ágy alatt, polcokon, a szekrényben,
szennyes közt, kifordított zsebekben,
de egyre jobban fogyott reményem,

hogy a véletlen egyszer kegyes lesz,
és amikor már lemondtam róla,
ismét hozzásimul majd kezemhez,
úgy mint hűséges kutya füttyszóra.

Kotorásztam szemétben, kukában,
végigjártam gondolatban utam;
talán rálelt valaki utánam
– Tolvaj! – vádoltam hisztérikusan.

De minden hiába, sehol sem volt.
Csökkent a végtelen, nőtt a véges,
kerekedett a nap, fogyott a hold
– nekem az ártatlan is bűnrészes.

Múltak a napok, múltak az évek,
hiányát egyre jobban éreztem,
mindegy, hogy milyen, józan vagy részeg,
nélküle oly sivár az életem.

Gondoltam egyet, tán kapni újat,
az se baj, ha használt, csak legyen szép,
s ami benne van, szelíd, ne dúvad,
tudjon élni, és ne legyen egy gép.

Zsúfolt üzletek, kígyózó sorok,
mind ugyanarra az egyre várnak;
– Ne tolongj! – üvölt rám ezer torok,
miközben emelkednek az árak.

S aki egyhez hozzájut, boldogan
vigyorog, míg magához öleli.
Azt hiszi, óriás van a dobozban,
pedig, amit kapott, csak ölebnyi.

A csomagolás csicsás, de benne,
ami rejtőzik, az mind egyforma;
mintha az igény ugyanaz lenne,
mintha akaratuk egybeforrna.

Ez nekem nem kell, a sor is hosszú –
gondoltam magamban hazafelé,
s közben szilárdult bennem a bosszú,
mint birsalmalekvárban a zselé.

Ha addig is élek, megtalálom! –
és mindent kirámoltam házamból.
Szemétbe került ezernyi álom,
amitől megváltam önszántamból.

Koponyámban rejtőzve lapult a szegény,
Te agytalan! – szidtam meg dühösen magam –
Hisz csak egy van belőle, és az az enyém;
gyere, gondolkozzunk együtt újra, agyam!

“ELVESZETT” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!