Reszket az idő
Akár a lég a harangzúgástól
úgy reszket az idő…
az idő: ellenfelem
egyhelyben látszik rezgeni,
mint acélpenge,
szorongástól átforrósodott idő
halálba kergető
csúf tiktakkolás,
óraszerkezetek meghazudtolója,
távolléted végtelen mértékegysége
az idő tengelyén,
hatvan perc, érted ezt?
hatvan perc… a semmire várakozás
tehetetlenségem fárasztó
izzadtság,
az idő, mely karodban
volt, víg barát,
bár tudom: az idő végtelen,
de szárnya van a percnek,
ám most az ellenfelem!
75.
Kedves Éva!Köszönöm, hogy figyelmeddel követsz!
Szeretettel:Gugi
Szép, érzelem gazdag vers. Szeretettel: Éva
Babu ,drága! Nem tudod ,milyen melengető a hozzászólásod!
Köszönöm értékelő szavaidat,és a bölcseleted:Tényleg az idő nyer,mi csak porszem vagyunk az óraszerkezetben!
Szeretettel:Gugi
Kedves Googie!
Nagyon tetszett a versed,amiben két pólust kötsz össze az érzelmek vonalán: szerelem és idő
De Te meg is magyarázod ,hogy az idő végtelen és szárnya van
a percnek!
Minél jobban vársz valamit annál lassabban telnek a percek.
Gratulálok szépen megfogalmazott soraidhoz!
A legtöbbször az idő nyer!
Szeretettel…Babu(f)
Köszönöm neked Zsuzsa,hogy az IDŐDBŐL rám is jutott!
Melinda , kedves! Az idő akkor a barátunk,ha van ,kivel megosztani azt!Köszönöm!
Örvendek,kedves Rita,hogy épp a lényeget emelted ki!
Kissé kesernyés hangulatú, de szép vers, gratulálok, Zsuzsa. 🙂
Gugi!
Az idő néha ellenfelünk, néha barátunk.
Tetszett a versed.
Melinda
"bár tudom: az idő végtelen,
de szárnya van a percnek,
ám most az ellenfelem!"
Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita:]