Reszket az idő

Reszket az idő

Akár a lég a harangzúgástól
úgy reszket az idő…
az idő: ellenfelem
egyhelyben látszik rezgeni,
mint acélpenge,
szorongástól átforrósodott idő
halálba kergető
csúf tiktakkolás,
óraszerkezetek meghazudtolója,
távolléted végtelen mértékegysége
az idő tengelyén,
hatvan perc, érted ezt?
hatvan perc… a semmire várakozás

tehetetlenségem fárasztó
izzadtság,
az idő, mely karodban
volt, víg barát,
bár tudom: az idő végtelen,
de szárnya van a percnek,
ám most az ellenfelem!
75.

“Reszket az idő” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Babu ,drága! Nem tudod ,milyen melengető a hozzászólásod!
    Köszönöm értékelő szavaidat,és a bölcseleted:Tényleg az idő nyer,mi csak porszem vagyunk az óraszerkezetben!
    Szeretettel:Gugi

  2. Kedves Googie!
    Nagyon tetszett a versed,amiben két pólust kötsz össze az érzelmek vonalán: szerelem és idő
    De Te meg is magyarázod ,hogy az idő végtelen és szárnya van
    a percnek!
    Minél jobban vársz valamit annál lassabban telnek a percek.
    Gratulálok szépen megfogalmazott soraidhoz!
    A legtöbbször az idő nyer!
    Szeretettel…Babu(f)

Szólj hozzá!