Tavak gerincén

Összes megtekintés: 77 

Tavak gerincén

Tavak gerincén megborzong a nád
ott kóborlok
magányosan,
s az ég rám fekszik
gyászosan
s a Hold nem mutatkozik
csakazértsem, haragosan…

A Föld gyászol,
vele kőszén-tavak
buzgón engem is
biztatnak,
de gondolatom felidézi
habfinom testedet,
bőröd lobbanása
lehelet-lelked tisztasága
ott lebeg,
mint sarki fény
az éjben…
a Föld gyászol,
lehet, engem figyel
Ámor,
hogy elrontsa játékom.

a tavak kihaltak,
de újból a légből elkaplak,
csókom lobogna, mint
zászló,
nem törődöm semmivel
mikor levegő után kapkodok,
úgy érzem, ajkadba
harapok,
kemény húsú testeden
maradok,
míg csókok veszte
andalog

a hold fellegét most gyűri le,
a test, a táj, a tó
kihalt…
a nád cirógatja arcomat,
azt hiszem, te vagy!

mikor a vízen megborzong
a nád
tündért álmodok,
nem lehet az más,
csakis te vagy!
74. okt.

“Tavak gerincén” bejegyzéshez 8 hozzászólás

Szólj hozzá!