Jöjjön el Te országod

Összes megtekintés: 29 

Jöjjön el a Te országod

Gyermekkoromban nagymamám
gyakran így fohaszkodott:
Szent István segíts…
nem tudom mire gondolhatott.
A fekete kenyérre? A nincsre?
A falakon belüli suttogásra?
Sejtem, az fájt neki, hogy
veszélyben volt a magyarsága.
Az igazi nagy fenyegetést
ő szegény már meg sem érte,
porhüvelyéből kiszabadulva
sietett a szent király elébe
elpanaszolni a sok háborút, bajt,
az elvesztett társat, gyermeket
és minden nyomorúságot.
Amíg élt másokért rettegett.
Minden magyarnak földi anyja volt,
a Boldogasszonnyal szövetkezett,
rokonságban állt Szent Istvánnal
ki magasan állt minden szent felett,
és néha-néha hallani véltem
hogy rózsafüzérrel kezében szólt \”szenteltessék meg a te neved,
add, hogy ne éljünk idegen kenyéren.
Jöjjön el a Te országod, miképpen
István királyunk idején volt, úgy legyen.\”

2020. augusztus 20

“Jöjjön el Te országod” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [i][center]Kedves Katalin, hiába akarjuk mi a békét, nem mi döntünk, mint akkor sem.Százezrek haltak, mert vitték őket. Minden viszálynak az aprócska emberek isszák meg a levét.Köszönöm versedet[/center][/i].

Szólj hozzá!