A Koch bacilus
Mélyen tisztelt Hölgyeim,
Előkelő Közönség!
A fesztiválon köteles, bármely vendég
Meghallgatni, megelőzve a szórakozást,
Egy hosszú és nagyon fontos előadást.
Ezen vészterhes adatok alapján,
A színpadon van egy előadótanár,
Egy híres ember, magas rangú személy;
De, ne vegyék úgy, mint fenyegetést!
Azért, hogy ne mi legyünk büntethetők,
Hogy mellőztük a programot, az illető
Kész megtartani Önöknek, másfél órán át,
A nehéz, szakmai konferenciáját.
Még nem is örülnek? Mért keseredtek el?
Egy kis türelmet, mert nem fejeztem be.
Egyébként, az lenne igazán abnormális,
Idehívni Önöket a székekben szundikálni;
Mert az álom, függőleges helyzetben,
Öt banit sem ér, ilyen elszigetelten;
Mert senki senkitől el nem várja,
Lenyelni a fesztivált, ha van konferenciája,
Könyörületből és emberszeretetből,
Tudva jó előre, mit tud minden ittlevő,
Engedelmükkel, nem hódolunk a divatnak
És konferencia helyett egy ódát hallhatnak.
Mélyen tisztelt Hölgyeim,
Előkelő Közönség!
Az ódám egyenesen egy szörnyűség,
Szegény múzsám, megijedt és megrettent,
Mikor segítségét kértem, ihlet helyett,
Kifogásolt valamit, kisomfordált az ajtón,
Eltűnt, agyő! Egyszerűen, otthagyott,
Éjjel és prózával tele a tintatartóm.
Sok szó a baktériumokról és tüdőbajról,
A Koch-féle bacilusról,
Ahogy látják
Itt éppen, a költők kedvenc tárgyát!
Ó, ne féljenek, az ördög is fekete,
Mikor lefesti egy jó portrés ecsete,
De, itt kissé sárga és amott kékes
Kicsit és kárminvörös a szája széle,
Pedig mi oly elviselhetetlen volt az előbb,
A csúnya és utálatos ördög már elviselhetőbb.
(De vajon, nem teszik-e naponta a hölgyek
Ők maguk, éppen a saját bőrükön ezt?
De, még az urak is, nőneműek azok)
A bacilus, amelyikről beszélni akarok,
Itt van a teremben, jól tudom, hogy engem hallgat,
De nem árulja el magát, mert megfoghatatlan.
Jegyet nem vett, mert kicsike-forma,
De, ahol sokan vannak ő is ott van!
Inkognitóban, mint királyok és kéretlen jön
Bármilyen házba; bárhol veled szembejön:
Sörözőkben, utcán, a moziban a koszban;
Szeret játszani más bacilusokkal a porban;
Sétálni megy a vonattal, a villamossal,
És mindenütt az ember mint a bogáncsot hordja.
A gyárban, iskolában vagy a járdán hóbortosan,
De mindenütt a saját érdekében koslat!
Gyakran adja hitelbe készséges gazdáját
Hosszú lejáratra, mikor nem vágtáz,
A dohányipar ad neki engedményeket;
A szeszes italoknál is nagyon érdekelt;
Haszna van a túlkapásból. Lesben áll, rejtett,
Az élet nagy harcában kicsi, de rettenetes,
Ébren van akkor is, ha úgy tűnik alvó,
A hivatalokban ő, a ,,jogi tanácsadó''
És nagyon kemény a városi térben,
Az emberi faj legnagyobb ellensége.
Igen tisztelt Hölgyeim!
Mialatt mondom ezt a beszédet,
Ha egy medvét látnának bejönni e helységbe,
Nem rohannának ki az ajtókon és ablakokon
Mindannyian a lábaikat kapkodón?
Miért? Mert nagy és nagyon ijesztő,
Koch bacilusa azonban fenyegetőbb!
Mert nem látszik és egy csipetnyi,
Nem ijeszt meg senkit,
Gondolkozzunk egy szemernyit.
Ha Himalája vagy mogyoró a mérete,
Tudva, hogy megöl, kicsi-nagy kit érdekel?
Mondják meg Önök: mért fontosabb az,
Ha egy tolvaj lelő, hogy ő kicsi vagy nagy?
Lehet kicsi, a bacilus, de rossz! Mellette
Egy bárány a behemót medve.
Hányan halnak meg, minden országban,
Akiket medve esz meg? Három-négy,
Míg ez a vadállat,
Az ember halálos ellensége
Megtámad és kiolt minden évben
Nem tíz, nem száz, ezer és ezer életet,
Tízezer és százezer fiatal életet.
A kegyetlen tettei és a falánksága
Után ítélve, hegynyi a nagysága!
Egy kígyózó sárkány, egy szörnyeteg,
Mely irgalom nélkül, egyre éhesebb
És sosem lakik jól, mindig telhetetlen.
*
Engedelmükkel, eleget bántalmaztuk.
Jó volna, ha nagyító alá kerülne,
Hogy megtudjuk: milyen alakú és mit művel?
A tudósok és orvosok szerint, mint Argon,
A bacilus olyan forma, mint egy karó,
De a betegek azt mondják Ciucã doktornak,
Hogy ők nem érzékelik, csupán furkósbotnak!
Mi is ez valóban? Egy nulla, mint egy szellem,
Nincs akkora, mint a légytojás, mint a tű hegye,
Mint egy henger. Sajnálom, hogy nincs mostan
Nálam kréta és tábla, hogy Önöknek felrajzoljam.
Azt beszélik, hogy a növényvilágból való,
De nem hiszem, mert úgy tűnik csaló,
Egy családból lenne a virággal,
Fivér a mákkal és rokon a cikóriával,
A gyöngéd mimózával, a sápadt nárcisszal,
Nevetségessé válna az egész família!
Nem, nincs növény formája, ellenkezőleg:
Van tudomásuk agresszív növényről Önöknek?
Láttak már egy virágot is vagy akár fákat
Kiugrani a kertből és emberre támad?
Vagy egy kis gombát el tudnak képzelni,
Amelyik támadna, ha nem bántja senki?
Ha elfogadjuk, hogy a kis utálatosnak, talán,
Jelleméből, valamit átörökített neki a csalán,
Nem nagyon hasonlít a fajra, melynek a tagja,
Modorában, ahogy viselkedik, leginkább abban.
Elpusztítja a szervezetek élő szöveteit;
Megtámadja a gyerekek törékeny szerveit;
Orrában és szájában hordja, szinte, minden személy.
De leginkább kedveli a légies lány mellét,
(Habár nem ellenállóbbak az atléták sem).
És furcsa! nem kíméli a költőket sem,
Vonzódik hozzájuk, úgymond, különösen
Szereti megölni a legnagyobbakat, főleg!
Általában, árnyékban él. Ha kikerül a napra,
Szomorú lesz és néha, az életét is adja.
De, nem mindig. Szárazon, mint egy múmia,
Gyakran, mérgében rátör a letargia,
Por lesz s az enyhe légbe felkapaszkodik,
Úszik a levegőben és folyton forgolódik
Körülöttünk, amíg adódik egy katlan
És életre kel, ismét pálcává lesz abban!
Tudósok vizsgálják tenyészetekbe téve, –
Olyan kocsonyaszerű, valami zselatinféle,
Ahol a mikrobák élnek, mint Ábrahám kebelén
És sokasodnak ott, ahogy akarnak,
De, szinte elfeledém!
Ez nem szeretkezik. Ellentétben az emberrel,
A Koch bacilus meglepően szeplőtelen.
De akkor, hogy szaporodik? Milyen csodával?
Sejthasadással avagy osztódással:
Kettészakad előbb, majd néggyé törik,
És kilenc hónap alatt e színházat is megtöltik
Gyerekkel, unokával, testvérrel és apóssal,
Unokatestvérrel, apatárssal és sógorokkal,
Hogy egyetlen nővér sem tudná megmondani,
Melyik kié és melyiknek kik a rokonai!
*
Igen tisztelt Hölgyeim!
Csupán még néhány szót ejtenék,
És befejezem, (biztosítom, hogy nem is mernék
Beszélni Önöknek a Koch bacilusról egy egész éjjel).
Ahogy mindenki tudja, a mikroba terjed a térben,
A levegőben, érintkezve egy otthoni beteggel,
Az ízletes marhahússal és a tehéntejjel,
De leginkább, ha alkalmas helyre cuppan,
A csók is együtt jár a bacilussal.
Jó volna, mert az óvatosság az arany,
E kis sárkány útjában ne Ön legyen az alany
És gondolja meg jobban minden józan ember,
Hogy nem érdeke és nincs miért siessen,
Meghalni tüdővészben,
Mert kimúlhat akár, más betegségben,
Vagy egy téglával magát fejbe kólinthatja,
Ha saját életét túl unalmasnak tarja;
De, ha szereti az életet és a napot, akkor
Jó betartani azt a sok régi parancsot,
Amit az orvosok egy évszázada mondanak
És ismeretlennek tűnnek sokaknak:
Ne ülj egész nap a könyvek között,
De a hús és a tej, sütött legyen és főzött.
Minden italba és minden ételbe
Tégy karbolsavat, ne sokat: egy cseppet,
És legkevesebb kéthetente egyszer
Minden ember mosson arcot és kezet.
A postán s az állomáson (és minden mocskos helyen),
Csak a zsebkendőjébe köpjön minden ember,
A földre csak akkor szabad, ha beteg,
S ha színházba vagy iskolába menet
Már az ottani levegőtől is dunnyogsz,
Javalltabb, ha egyáltalán nem is szuszogsz,
Aki hörgőhurutos vagy szamárköhögéses,
Óvakodjon nagyon attól, aki egészséges!
Ne töltse az éjt olyannal, mi le van tiltva,
Tartsa egész télen az ablakokat nyitva.
Nyáron menjen Szinajára, ott jó a levegő,
Üljön benn a házban, mert kinn vizes az eső,
Emelett jó, ha vérszegénység a bajod,
A saját életedet is megspórolhatod.
Ha nem akarsz a végén kiábrándult lenni,
A kimerülést és minden túlkapást kell kerülni.
Csökkentsd a dohányt és hagyd alább a piával!
De, ha mégis, érinteni próbálod a száddal
Egy elit személy bőrfelületét,
Bármilyen sietős is az a személy,
Előtte a helyet, melyet a szád megcsókolna,
Letörüld egy szublimáttól nedves ronggyal.
De, hogy biztosabb légy nem mondok, csak ennyit:
Ne csókolj se kezet, se szájat, se semmit!
George Topârceanu
Bacilul lui Koch
Mult onorate doamne,
Distins auditor!
La festival când vine, tot omul e dator
S-asculte, înainte de partea amuzantã,
O conferinþã lungã ºi foarte importantã.
Conform acestei date sinistre, aºadar,
Avem între culise un conferenþiar,
Un om cu greutate, un personagiu mare…
Sã nu luaþi aceasta drept o ameninþare!
Dar ca sã nu planeze asupra noastrã vina
C-am neglijat programul, — persoana cu pricina
E gata sã vã þinã, un ceas ºi jumãtate,
O conferinþã gravã de specialitate.
Cum, nu vã pare bine? De ce v-aþi întristat?
Mai aºteptaþi o clipã, cã doar n-am terminat.
Pe de-altã parte, însã, gãsind cã-i anormal
Sã vã chemãm la teatru… ca s-adormiþi în stal;
Cã somnul, în aceste condiþii verticale
ª-atât de izolate, nu face cinci parale;
Cã nimene nu poate pretinde nimãnui
Sã-nghitã festivalul cu conferinþa lui, —
Din spirit caritabil ºi din filantropie,
ªtiind mai dinainte ce toatã lumea ºtie,
Cu voia dumneavoastrã ne-abatem de la modã
ªi-n loc de conferinþã, veþi asculta o odã.
Prea onorate doamne,
Distins auditor!
Subiectul odei mele e-atât de-ngrozitor
Cã biata-mi Muzã, albã de spaimã ºi uimire,
Când i-am cerut concursul, în loc sã mã inspire,
S-a dat pe lângã uºã, a pretextat ceva
ªi-a dispãrut… adio! M-a pãrãsit aºa,
Cu cãlimara plinã de noapte ºi de prozã.
E vorba de bacterii ºi de tuberculozã,
E vorba de bacilul lui Koch…
Precum vedeþi,
Un subiect anume fãcut pentru poeþi!
O, nu vã fie teamã… ºi dracul este negru
Când stã sã-l zugrãveascã un iconar integru,
Dar… ici un pic de galben ºi dincolo puþin
Albastru… ºi pe gurã o dungã de carmin, —
Cu toate c-adineaori pãrea insuportabil,
Din drac urât ºi negru devine acceptabil.
(Dar nu fac oare zilnic cucoanele — ºi ele —
Cam tot acelaºi lucru pe propria lor piele?
Ba fac aºa chiar domnii — de genul femeiesc…)
Bacilul despre care aº vrea sã vã vorbesc
Se aflã-aici în salã… ºtiu bine cã m-ascultã,
Dar nu vrea sã-ºi trãdeze prezenþa lui ocultã.
Intrarea n-a plãtit-o fiindcã-i mititel,
Dar unde-i lume multã acolo e ºi el!
Incognito ca regii ºi nepoftit pãtrunde
În orice fel de casã; îl întâlneºti oriunde:
În berãrii, pe stradã, la cinematograf;
Îi place sã se joace cu alþi bacili în praf;
Se duce la plimbare cu trenul, cu tramvaiul,
ªi peste tot se þine de bietul om ca scaiul,
În fabricã, la ºcoalã sau pe trotuar hai-hui, —
Dar peste tot îºi vede de-afacerile lui!
κi dã ades pe credit persoana lui culantã
Cu o scadenþã lungã, când nu e… galopantã,
Regia de tutunuri îi face mult rabat;
La bãuturi spirtoase e cointeresat;
Din orice-abuz profitã… La pândã, invizibil,
În lupta mare-a vieþii e mic, dar e teribil —
ªi chiar atunci când pare cã doarme, e deºtept,
La primãrii el este, , consilier de drept”
ªi, tare-n atmosfera comunelor urbane,
E cel mai mare duºman al speciei umane…
Prea onorate doamne!
Când þin acest discurs,
Dac-aþi vedea cã intrã în salã-aici un urs,
N-aþi nãvãli afarã prin uºi ºi prin ferestre
Utilizând cu toþii resursele pedestre?
De ce? Fiindcã-i mare ºi foarte fioros…
Bacilul lui Koch însã e mai primejdios!
Dar fi'ndcã nu se vede ºi fi'ndcã e prea mic,
Nu sperie pe nimeni…
Sã judecãm un pic.
De-ar fi cât Himalaia ori numai cât aluna,
Când ºtii cã te omoarã, mic-mare nu-i totuna?
Sã-mi spuneþi dumneavostrã: ce importanþã are
Când un tâlhar te-mpuºcã, dacã e mic sau mare?
O fi el mic, bacilul… da-i rãu! Pe lângã el,
O biatã matahalã de urs e ca un miel.
Câþi oameni mor, de pildã, în fiecare þarã
Mâncaþi de urºi? Trei-patru…
Pe când aceastã fiarã,
Acest vrãjmaº de moarte al genului uman
Atacã ºi distruge pe fiecare an
Nu zece, nu o sutã… ci mii ºi mii de vieþi,
Ci zeci de mii ºi sute de mii de tinereþi „
Cã judecându-l dupã isprãvile lui crunte
ªi dupã lãcomie, apare cât un munte!
Un monstru, un balaur încolãcit în spaþiu
Ce-nghite fãrã milã, înghite cu nesaþiu
ªi tot nu-i mai ajunge, tot nu mai e sãtul…
*
Cu voia dumneavoastrã, l-am insultat destul.
Ar fi acum momentul sã-l punem sub o lupã
Sã ºtim: ce formã are ºi cu ce se ocupã?
Dupã savanþi ºi medici ca doctorul Argon,
Bacilul se prezintã sub formã de baston…
Dar bolnavii, sãraicii, spun doctorului Ciucã,
Cã lor li se prezintã sub formã de mãciucã!
Ce-i el de fapt? Un zero, un fel de vârcolac
Nici cât un ou de muscã, nici cât un vârf de ac, —
Ceva aºa, cilindric… Regret cã nu gãsesc
O cretã ºi-o tabelã ca sã vi-l zugrãvesc. —
S-a zis cã face parte din regnul vegetal,
Dar eu nu cred… fiindcã nu-mi pare natural
Sã fie din aceeaºi familie cu floarea,
Sã fie vãr cu macul ºi rudã cu cicoarea,
Cu gingaºa mimozã, cu palidul narcis…
Ar însemna cã-ºi face familia de râs!
Nu, nu prea are alurã de plantã — dimpotrivã:
Aþi întâlnit vreodatã o plantã agresivã?
Vãzut-aþi dumneavoastrã o floare sau un pom
Sã sarã din grãdinã ºi sã se dea la om?
Ori aþi putea concepe vreun fel de ciupercuþã
Ce stã sã se rãpeadã, când nimeni n-o asmuþã?…
Dar, în sfârºit, s-admitem cã scârba asta micã
Ar moºteni-n caracter ceva de la urzicã, —
Nu prea importã regnul din care face parte
Cât mai cu seamã felul cum ºtie sã se poarte.
Distruge-n organisme þesuturile vii;
Se instaleazã în trupuri firave de copii;
Îl poartã-n nas ºi-n gurã aproape-orice persoanã.
Dar el preferã pieptul de fatã diafanã
(Deºi nu-i prea rezistã nici cei mai mari atleþi).
ªi — curios! — el are de mult pentru poeþi
Un fel de slãbiciune… s-ar zice cã anume
Îi place sã distrugã ce-i mai de preþ pe lume!…
De obicei, trãieºte la umbrã. Scos la soare,
Devine melancolic ºi, câteodatã, moare.
Dar nu întotdeauna. Uscat ca o mumie,
Ades, de supãrare, el cade-n letargie,
Devine colb, se-nalþã pe-un strat de aer moale,
Pluteºte-n atmosferã… ºi dând mereu târcoale
În jurul nostru, iarãºi gãseºte un cotlon
ªi cãpãtând viaþã — devine iar baston!
Savanþi-l studiazã fãcând din el culturi, —
Un fel de gelatinã… un soi de rãcituri
Pe care stau microbii ca-n sânul lui Avram
ªi se-nmulþesc acolo în voia lor…
Uitam!
El dragoste nu face. Cu omul în contrast,
Bacilul lui Koch este surprinzãtor de cast.
Dar cum se înmulþeºte atunci? Prin ce minune?
— Prin sciziparitate sau prin diviziune:
Se rupe-ntâi în douã… apoi se face-n patru…
ªi-n nouã luni e-n stare sã-þi umple acest teatru
Cu fii, nepoþi, nepoate, ºi socri mari, ºi fraþi,
ªi veri, ºi veriºoare, ºi cuscri, ºi cumnaþi,
Cã nici un fel de babã (de-a lor) n-ar fi în stare
Sã-þi spunã a cui este ºi câte neamuri are!
*
Prea onorate doamne!
Doar câteva cuvinte,
ªi-am isprãvit… (v-asigur cã nu mi-am pus în minte
Sã vã servesc bacilul lui Koch o noapte-ntreagã).
Cum toatã lumea ºtie, microbul se propagã
Prin aer, prin contactul cu un bolnav în casã,
Prin lapte ºi prin carne de vacã ofticoasã, —
Dar mai ales sãrutul, când cade pe-un teren
Prielnic, rãspândeºte agentul patogen.
Deci n-ar fi rãu, fiindcã prudenþa e de aur,
Sã vã feriþi din calea acestui mic balaur
ªi orice om cuminte sã cugete mai des
Cã n-are nici o grabã ºi nici un iteres
Sã moarã de ftizie…
Cã poate sã-ºi aleagã o altã maladie [1]
Sau poate sã-ºi dea singur în cap c-o cãrãmidã,
În caz când existenþa îi pare insipidã;
Dar dacã-i place viaþa ºi soarele, atunci
E bine sã respecte aceste vechi porunci,
Pe care medicina de-un veac i le prescrie
ªi dumenalui se face mereu cã nu le ºtie:
Sã nu stai toatã ziua vârât cu nasu-n scripte,
Iar laptele ºi carnea — sã fie bine fripte.
În orice alimente ºi-n orice bãuturã
Sã puneþi acid fenic — nu mult: o picãturã…
ªi cel puþin o datã la douã sãptãmâni
Tot omul sã se spele pe faþã ºi pe mâini…
La poºtã sau la garã (ºi-n orice loc murdar)
E obligat tot omul sã scuipe-n buzunar,
Cã pe podea nu-i voie decât în caz de boalã…
Iar când te duci la teatru sau intri în vreo ºcoalã
ªi aerul de-acolo îþi pare echivoc,
E mai recomandabil sã nu respiri de loc…
Acei ce au bronºitã sau tuse mãgãreascã,
De semenii lor teferi grozav sã se fereascã!
Sã nu-ºi mai piardã noaptea cu lucruri nepermise,
Sã þinã toatã iarna ferestrele deschise
Iar vara sã se ducã la aer, la Sinaia,
Sã steie-nchiºi în casã, c-afarã-i udã ploaia…
Pe lângã asta-i bine, când suferi de-anemie,
Cu propria ta viaþã sã faci economie.
De nu vrei ca la urmã sã te trezeºti mofluz,
Evitã surmenajul ºi orice fel de-abuz,
Rãreºte-o cu tutunul, mai lasã bãutura!…
Iar dacã, din pãcate, vrei sã-þi apropii gura
De epiderma unei persoane din elitã, —
Oricât ar fi persoana accea de grãbitã,
La locul ce urmeazã sã fie sãrutat
Sã dai întâi c-o cârpã muiatã-n sublimat.
Ori, ca sã fiþi mai siguri de viaþã, eu vã zic:
Nu sãrutaþi nici mânã, nici gurã, nici… nimic!
Ez az óda egy egészségügyi konferencián hangzott el 1928-ban, Jászvásáron (Iasi, Románia). Azóta eltelt közel száz év és szinte ugyanazokat az orvosi előírásokat kell betartani, mint akkor, a maszk kivételével, arról akkor még nem volt szó.
Kedves Éva örülök, hogy olvastad. Igen, Topârceanunak sok humoros hangvételű verse van, ilyen hosszú előadást csak humoros formában lehet előadni, egyébként a hallgatóság nagy része belealszik.
Mesteri rigmusok egy véresen komoly témában, könnyed hangvétellel! Gratulálok! Éva