Hangok

Hangok

Te júniusi cseresznyével
született fehérség,
nehezen, de vidám virgonc,
te, aki féltél, hogy felkap
a férfi-éhség,
ugye, elhiszed,
hogy csőszöd vagyok,
tolvajt kiáltó hangom
szirmaid őrzi
cseresznyét érlelő
napsugárig…

Egyetlenem, te, ki eltűröd
kezem,
mint vadul bolyong
titok-testeden,
várod ajkadra ajkamat,
amint merészen kutat
édességed után,
felfalom cseresznyét ígérő
hangodat,
s állok, dermedten, bután…

Én, ki rossz csavargó voltam,
de nyíltszívű, magashomlokú
konok,
büszke, vadállat-vérű
de semmi nélküled,
mi más tudnék lenni
mint boldog csősz,
ki várja-dúrja szirmaid,
s imádja, tiszteli a
tolvajt megalázó
júniusi fehérségedet
74. nov.3. Nagyvárad

“Hangok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszi Neked,kedves Melinda! Mai napig ilyen érzelmes, érzelgős fajta vagyok,de sosem bántam meg! A gimnáziumban,a francia tanárnőm mondott egy bölcseletet:Inkább legyen száz érzelgős ember,mint egy szemtelen!
    Szeretettel:gugi

Szólj hozzá!