Régóta
A hegycsúcson a vágyam, s
Vágyakozva nézem régóta.
Folyók partján megállva
Megcsodálom magasságát.
Ez az út a legnehezebb régóta.
S a sok elágazás mind tévút.
Sokszor feljebb segítettek,
Soha nem vittek a csúcsra.
Talán ismerem az utat régóta.
Mégsem indulok útnak,
A félelem jár bennem.
Félek, mert a félelmeim
Szembejönnének
Megállítanának,
Félrelöknének
Kirabolnának,
Kifosztanának,
Visszaküldenének
A hegyről oda, ahol vagyok én. Régóta.
Mégis el kell indulnom.
Már tudom, mi a helyes út.
Ha félelmekkel találkozom,
Nem kívánok bosszút.
Csak köszönök majd nekik,
Mosollyal az arcomon.
Nevetek majd, nevetek,
Hangosan és hangosan,
És felmegyek én, felmegyek,
Mert fáj itt lenni, régóta.
2020. augusztus