Végül is
Amikor látásod, gondolatod eltompult,
éjféli harangszó már régen elkondult,
felednéd a napi gondodat, bánatot,
viaskodik még benned, szerencséd elhagyott?
Biztosan tudtad, jót tettél, igyekeztél,
tanított sorsod is, jó ember lehessél,
nem volt más, ki számon kérte volna tőled,
lelked tudta, felelősség, ahogy döntesz.
Megvívtad harcodat, a győzelem kétes,
arra is gondoltál, az életed véges,
szárnyaltál a tettek mezeje felett is,
későn tudod meg, a boldogságod hamis?
Nem kell kínzás se, mindent bevallsz magad,
miért vinnéd terhét, hogy a valót tagadd,
és végül mit mondanál, kérnél, remélnél,
megbékélést, búcsúzó ölelést szeretnél?