Mary Lou

Mary Lou

Mary Lou- Mary Lou,  ajkad húsos harapás
Gömbölyű kebleid ujjaimnak álma.
Mosolyogva simulsz, szívünk  úgy kalapál
Szerelmünk is akár az éhes sasok násza.

Mary Lou-Mary Lou, messze vitt el a hajó.
Szemed tüze égetett,  ottmaradt  a varázs.
Most minden napom színtelen, üres lett, fakó,
barna bőröd illatával illant el az a nyár…

Nélküled csendbe hull az ősz, búbánat a tél,
szomorú a lelkem is, minek már élni úgy!
Halovány emlékeddel  visszajár még a szél.
Te miért nem? Jöjj újra el  Mary Lou, Mary lou…

 

“Mary Lou” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!